Vissza a gyökerekhez, példa nagyanyáinktól
A gyergyószentmiklósi Caritas Vidékfejlesztés évek óta igyekszik segíteni a gazdákat, többféle képzést szerveznek. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a gazdasszonyok is igénylik az információ- és tapasztalatgyűjtést. Ezért fogalmazódott meg a gazdasszonyképzés ötlete, aminek sikerességét bizonyítja, hogy már a második csoport is elkezdte a tanulást. Köllő Réka projektmenedzserrel, a képzések, találkozók vezetőjével beszélgettünk.
-
A nők szerepe ugyan sokat változott az
elmúlt évtizedekben, de az utóbbi időben mind többen igyekeznek visszanyúlni a
gyökerekhez, újra előásni déd- és nagymamák által jól bevált módszereket, és
azt a gyakorlatban alkalmazni. Honnan jött a gazdasszonyképzés ötlete?
-
Látjuk azt, hogy egy gazdaságban szükség
van férfira, nőre és a gyerekekre is, tehát, a teljes családra. Mindenkinek
megvan a maga tevékenységi köre, és egymást nagyon jól ki tudják egészíteni. A
képzés elindítását féléves kutatómunka előzte meg, kiderült, hogy több száz
évvel ezelőtt is volt gazdasszonyképzés, és jelenleg is népszerű
Nyugat-Európában.
-
Mit tanulhatnak az érdeklődők?
-
Kicsit próbáltuk feleleveníteni, áttenni a
21. századba, a mostani igényeknek megfelelően a régi gazdasszonyképzéseket.
Kéthetente találkoztunk, amikor a résztvevők ráértek. Tizenhat témakört
dolgoztunk fel, boncolgattunk, előadókat is hívtunk. A történelmi
visszatekintőtől, a női szerepeken, az időbeosztáson, a gazdaság logisztikáján,
az állattenyésztés, növénytermesztés, zöldségkert kialakítása, fűszernövények
palántálásán, szárításán, gyógyhatásain át sok minden terítékre került.
Sütöttünk együtt kemencében kenyeret, kérésre volt száraztésztakészítés is. Úgy
gondolom, igazán családias hangulat alakult ki. Fontosnak tartjuk, visszatérni
a természethez, a régi nagyon jól bevált praktikákhoz, minél kevesebb
adalékanyagot, műanyagot fogyasszunk mi is és a családunk is. Szerintem egy nőn
múlik, hogy a családban mi az, ami az asztalra kerül. Ezért a régi eltevési,
főzési praktikákat, fűszerezéseket kerestük meg, és egy kicsit azokat
elevenítjük fel, mert napjainkban is ezek nagyon jó módszernek bizonyulnak.
-
Hogy látod, sikeres volt ez a
kezdeményezés?
-
Mindenképpen, hiszen nem csak
Gyergyószentmiklósról, hanem a környező településekről, sőt, Varságból is
voltak résztvevők az első képzésen. Ráadásul részükről megfogalmazódott az
igény a folytatásra, további 18 témát fogalmaztak meg, amiben elmélyülnének.
Emellett szeptemberben elindult a második találkozósorozat is további olyan
nőkkel, akik szeretnék elsajátítani mindazt, amit egy gazdasszonynak tudnia
kell.
-
Mikortól léteztek gazdasszonyok?
-
A középkor paraszti világában jelent meg
először a gazdasszony kifejezés, de igazából ez a megnevezés szinte egykorú a
házi szerepek kialakulásával. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a
gazdasszony kifejezés egyaránt jelölhet vezető háziasszonyt, parasztgazda
feleségét, gazdálkodó háziasszonyt, házvezetőnőt. Az emberiség történelmében
mindig fontos szerep jutott a nőnek, ő jelentette az életet, a meleg családi
fészket, ő fogta össze a családot. Feladatuk volt általában a szárnyasok,
kisállatok etetése, itatása, levágása és felhasználása, például a
tollfosztással, az istálló takarítása, tojás összeszedése, beteg állatok gyógyítása.
Régebben a vízhordás, a tüzelés, a fonal előállítása, fonás, tilolás is.
Emellett a konyhakert, a gyümölcsös, a virágoságyások gondozása, az őszi
betakarítás után az eltevések, az aszalás, savanyítás. A nők nevelték a
gyerekeket, főztek, sütöttek, mostak, varrtak, gyógyfüveket szedtek,
szárítottak, ápolták a betegeket a családban, tehát nagyon sokrétű feladatkör
tartozott hozzájuk.
-
Említetted, hogy régen is létezett
gazdasszonyképzés. Mit tanultak ennek keretében a nők?
-
Gróf Festetics György 1797-ben Keszthelyen
létrehozta a Georgikont. Itt a gazdaképzés mellett intézményes
gazdasszonyképzés is volt, ami három évig tartott. Az első évben írást,
olvasást, számolást, természetrajzot, háztartástant, illemtant, vallást
tanultak. A második évben magyart, németet, fogalmazást, falusi háztartást és
természetrajzot, magyar történelmet, nagy asszonyok életrajzást és vallást
oktattak számukra. A harmadik évben fogalmazást, számolást, háztartást, főzést,
sütemény- és befőttkészítést, likőr- és pálinkakészítést, társalgást és
egészségtant tanultak. Gyakorlati oktatás is volt varrással, vasalással,
főzéssel. Nagyváthy János A magyar házi gazdasszony című művében használta
először a gazdasszony kifejezést. A nők gazdasági és háztartási alsófokú
oktatásának alapjait gróf Serényi Béla földművelési miniszter fektette le,
1912-ben a putnoki állami elemi népiskola napközi otthonában háztartási és
gyümölcsfeldolgozási tanfolyamot indított 24 résztvevővel, ami annyira sikeres
volt, hogy többet is szerveztek. Igazából a gazdasszonyi teendők, a háztartási
ismeretek megszerzésének történelmi hagyományai vannak Magyarországon,
amelyeknek elsajátítása évszázadokon keresztül a családokban történt. 1987-ben
pedig a Földművelésügyi Minisztérium szervezésében újraindult a magyar gazdasszonyképzés.
Comments
Post a Comment