Beszélgetés a Bagossy Brothers Company-vel

 

Nem csak enni, hanem főzni is szeretünk

A hónap arca ezúttal nem egy ismert személyiség, hanem a Bagossy Brothers Company két tagja, és rajtuk keresztül a teljes együttes. A gyergyószentmiklósi zenekar az elmúlt években rohamtempókban hódította meg az erdélyi és a magyarországi közönséget egyaránt, 2020-ban ők voltak a legkedveltebb zenekar. Decemberben egy különleges könyvvel és új dallal is jelentkeztek, februárban pedig megjelenik a következő nagylemezük is. Ezúttal Bagossy Norberttel és Tatár Attilával többek között a sikereikről, megpróbáltatásaikról, ugyanakkor a gasztronómiai kötődésükről is beszélgettünk.

 

-          Tekintsünk vissza kicsit 2020-ra. Milyen volt számotokra ez az év?

-          Tatár Attila: Más volt dimenzióiban, közönség számát, színpad méretét tekintve, viszont ugyanannyi koncertünk volt, mint amennyi szokott lenni. Nekünk a nyári szezon nem maradt el, mint sokaknak. Nagyon örültünk, hogy összejött, mert amellett, hogy mi magunk is mozogtunk, voltak turnéélmények, utazás, a nem kis létszámú stábunkat is tudtuk foglalkoztatni.

-          Jelentős sikereket is elértetek, hiszen ti lettetek a legkedveltebb zenekar, sőt a Spotify listáján az első tízbe egyetlen magyar zenekar fért be, vagyis tavaly Magyarországon titeket hallgattak a legtöbben. Ráadásul a legtöbbet hallgatott tíz dal közül is csak kettő volt magyar, az egyik az Olyan ő... Emellett az Irigy Hónaljmirigy is felfigyelt rátok.

-          Bagossy Norbert: Ezek mind jó érzéssel töltenek el minket. Szerintem az egy mérföldkő, amikor az Irigy Hónaljmirigy is a mi dalunkat akarja feldolgozni, már a megkeresésnek is nagyon örültünk. Büszkék vagyunk erre is, és teljesen elégedettek vagyunk, nagyon jó fordulatokat használnak benne, úgyhogy hálásak vagyunk, hogy feldolgozták a dalunkat.

-          És született egy könyv is, Az Otthontól fűtött tél – Tájak, ízek, Bagossy, amit márt online bemutattatok és nagy sikere van. Honnan jött az ötlet, hogy zene után könyvben is megmutassátok magatokat, azt, amivel foglalkoztok?

-          T. A.: Ez nem egy hagyományos zenekari könyv, még várnánk néhány évtizedet, amíg egy olyat kiadunk, viszont a menedzserünk Szalai Attila egy karácsonyi vásáron látott egy téli tematikájú szakácskönyvet külföldön, és felmerült benne, hogy mivel a zenekar tagjai olyan vidékről származnak, ahol nagyon karakteres - és a gyergyói emberek életének felét jelenti - a hosszú és hideg tél, jó lenne ebből kiindulva kiadni egy kötetet. Úgy gondoltuk, hogy a jellegzetes, népi hagyományok, a gyergyói konyha különlegessége és az együttes tagjainak télhez kapcsolódó történetei, tájfotók egybegyúrva egy rendhagyó könyvet adnának. Gyergyói szakácsokkal, gasztronómiai szakemberekkel - Madaras Gizella Aliz, Fodor Mónika, Zsigmond András - próbáltunk összerakni egy olyan receptgyűjteményt benne, ami megmutatja, mi volt, mi van, mi lehet még Gyergyóban gasztronómiai szempontból. Minden nagyon gördülékenyen működött a recepektől, a fotózáson át a szövegekig. Az eredeti terv az volt, hogy nyáron hazamegyünk néhány koncertre, és akkor majd közösen több ételt is elkészítünk, koordináljuk a fotózást, alakítunk a dolgokon, de ez teljesen felborult a korlátozások miatt. Éppen ezért is örülünk annak, hogy egy nagyon jó csapatot tudtunk összehozni, hiszen önállóan meg tudtak csinálni mindent. A történeteket nem mi írtuk le, hanem elmondtuk Bíró Barbinak, aki amellett, hogy nagyon jól énekel, magyar irodalmat tanul, és jártasabb az írásban, mint mi. Amikor kész lett a könyv, egy esti mese gyanánt felolvastam a gyerekeimnek jónéhányat belőle, és én magam is azt éreztem, hogy átjárt a tél, a régi idők hangulata, és ez annak köszönhető, ahogyan le vannak ezek írva.

-          Mennyire áll közel hozzátok a gasztronómia? Szerettek enni?

-          T. A.: Nem csak enni, hanem főzni is szeretünk, már szerepeltünk korábban az Erdélyi Konyhában és főztünk a Duna TV-ben is. Van egy gourmet vonal is a csapatban, egyszer majd talán megalakítjuk a Bagossy Bisztrót, ezen az ötleten jókat szoktunk derülni. Szeretünk érdekességeket kipróbálni, megkóstolni, figyelni a receptekre. Sokat vagyunk úton, ezért nem tudunk mindig magunknak főzni otthon, házi kosztot enni, és ez magával hozza azt is, hogy a benzinkút hotdogjától a kissé elegánsabb éttermekig megfordulunk sok helyen. Akaratlanul is ragad valami az emberre a gasztronómiából, és az elmúlt hét év alatt úgy tűnt, hogy mi erre fogékonyak is vagyunk.

-          Vannak kedvenc ételeitek, vagy van olyan étel, amiről egyből Gyergyó jut eszetekbe?

-          B. N.: Igazából nekem olyan nagyon-nagyon kedvenc ételem, amit most ki tudnék emelni, nincs, viszont a könyvben rengeteg olyan étel van, amit ritkábban eszek, de a gyermekkorom ízét jelenti, gondolok itt például a töltött káposztára. A radóci csorba a zenekari közös levesünk, amit egy hosszabbra nyúló éjszaka után másnap délelőtt kóstoltunk meg, nagyon eltalálták az ízlésünket, és azóta is előszeretettel fogyasztjuk.

-          T. A.: Szeretem a hurutos levest, ami az örménységhez kapcsolódik, Gyergyóban főzik, és ezt semmiképp sem szerettük volna, hogy kimaradjon a könyvből. Ritkán eszek ilyet, mert a családom nem igazán szereti, inkább nagymamámnál szoktam, de örülök annak, hogy most már van néhány gyergyói étterem is, ahol felvették az étlapjukra.

-          Szoktatok főzni?

-          B. N.: Az egész zenekar nevében mondhatom, hogy amikor otthon vagyunk és időnk engedi, akkor sokkal szívesebben esszük a saját főztünket, és szeretünk időt eltölteni a konyhában. Hogy ügyeskedünk-e, azt az tudja eldönteni, aki még eszik abból, amit készítettünk, de mindenképpen szeretünk ezzel foglalkozni.

-          T. A.: Több tagja is van a zenekarnak, aki szokott kísérletezni az ételekkel, sőt, az is előfordul, hogy valamit ettünk valahol, például egy étteremben, és néhány nappal később egy otthonülősebb időszakban érkezik valamelyikünktől egy fotó azzal a megjegyzéssel, hogy elkészítette azt az ételt, amit ettünk.

-          Van olyan étel, amit egyáltalán nem ennétek meg?

-          T. A.: A benzinkutas ételeket már egyre kevésbé ennénk meg. Nyilván el tudnék képzelni olyan ételeket, amiket nem szeretnék megenni, de alapvetően elég széles a skálánk a táplálkozásban. Nincs nagy finnyásság a zenekaron belül, de nem is eszünk folyamatosan sushit meg csigát. Inkább általánosabb mederben tartjuk az étkezési szokásainkat.

-          B. N.: Gyerekkorunkban nagyon sok ilyen volt, de aztán szép lassan elfogytak, most már szinte mindent megeszünk. Szilárdon, a dobosunkon szoktunk derülni, amikor kikér az éttermekben mindenféle tengergyümölcsei leveseket, amibe egészen pici, cuki polipok úszkálnak, és megvan, hogy milyen sorrendben kell ezeket egyben lenyelni. Na, amikor látjuk, hogy Szilárd kísérletezik ennek a befogadásával, akkor felhúzzuk a szemöldökünket, de amúgy szerintem mi tényleg mindenevők vagyunk.

-          Mit terveztek még 2021-re, ebben a jelenlegi bizonytalan helyzetben?

-          T. A.: A februári lemezmegjelenés az egyetlen, amire van reális esély, ez a negyedik nagylemezünk lesz. Büszkék vagyunk rá, talán egy picit elmozdultunk olyan irányokba, amit felfedeznek a hallgatók, hogy ilyen még nem volt, de a Bagossys karakteres elemek azért természetesen megmaradtak. Ezt valamilyen formában be szeretnénk majd mutatni a közönségnek, de hogy a lemezbemutató online vagy hogyan zajlik, nem tudhatjuk. Úgy készülünk, abban reménykedünk, hogy idén is sokat játszhatunk majd, már tavasztól. És ugyan távolabbi, de 2022. január 14-én lesz remélhetőleg a Papp László Sportarénában koncertünk, a tavaly decemberi ugyanis elmaradt, azt nagyon várjuk.

 Az interjú 2020 decemberében készült és a Főzőiskola Extra magazinban jelent meg.