Beszélgetés Gálfi Kingával

A zakuszkát a magyarországiakkal is megszerettette

 

Az erdélyi, csíkszeredai születésű Gálfi Kinga közel húsz éve él Magyarországon, és bár sokáig gasztrokörökben mozgott, dolgozott, csak tavaly döntött úgy, hogy saját terméket állít elő és értékesíti azt. Zakuszkájának nagy sikere van Budapesten, és nemrégiben újabb kihívást vállalt, saját készítésű, különleges száraztésztáit is bárki megvásárolhatja majd.

 

-          Hogyan költöztél Magyarországra, és miként kerültél közel a gasztronómiához?

-          Elvégeztem otthon az egészségügyi főiskolát, és volt egy lehetőség, hogy Magyarországon dolgozhatok, és akkor már a párom is kacsintgatott errefelé, így nem volt nehéz döntés, 2003 őszén kerültünk ki. Itt 9 hónapot egészségügyben dolgoztam, de nem az volt az én világom. Beadtam egy fejvadász céghez az önéletrajzomat, és a Magyar Konyha magazinhoz kerültem, amit átvett később egy amerikai tulajdonos, és ő kezdte el működtetni a Főzőiskolát is, ahol én 14 évig dolgoztam. Ő egy nagyon jómódú ember, és nagyon sok kapcsolata volt, aminek köszönhetően Budapest tíz legjobb séfje volt nálunk. Én a szervezéssel foglalkoztam, az anyagbeszerzést, séfekkel tartottam a kapcsolatot, és végig ott voltam a tanfolyamokon, amikre bárki beiratkozhatott, mondjuk, ha szeretett volna megtanulni olasz ételeket főzni. Az ott töltött idő alatt sok mindenkit megismertem, és most is azokat a kapcsolatokat kamatoztatom. Ráadásul megismertem a jó alapanyagokat, a beszerzési forrásokat, és azóta is hálás vagyok ezért. Ott találkoztam Mautner Zsófival, aki jött egy rendezvényre, és miután megszűnt a Főzőiskola, ráírtam, hogy munkát keresek. Hamar válaszolt, ami nagyon jó érzés volt, nem is mertem remélni, hogy válaszol nekem. Később elhívott egy próbaforgatásra, mert indult egy új műsor az RTL Klubon, és szüksége volt asszisztensre, és mivel megfeleltem, ott kezdtem el dolgozni. A forgatások nem töltötték ki a teljes időmet, és kérdeztem Zsófit, hogy tud-e valami néhány órás munkát, és ő ajánlotta a barátját, az olasz Giuseppét, akinek ki van egy kis ékszerdoboz boltja a városban, ahol Olaszországból hozott prémium minőségű alapanyagokat lehet kapni. Ott kezdtem el dolgozni, és a kettő ment folyamatosan párhuzamosan.

-          Honnan jött az ötlet, hogy magánvállalkozásba kezdj?

-          Időközben vettünk házat, Nagytarcsára költöztunk, és átalakult az életem, kicsit nyűg volt bejárni a fővárosba, nem csak azért, mert hosszú az út, hanem, mert nagyon szeretek vidéken élni. Így otthagytam az üzletet, és csak a Mautner Zsófival közös munkát vállaltam, aztán egy évvel ezelőtt a járvány miatt lecsökkent a rendezvények száma, és én elvoltam a kutyánkkal, meg a ház körüli teendőkkel. Aztán eldöntöttem, hogy főzök zakuszkát, és elkezdtem felkutatni az őstermelőket, piacokat, és meg is találtam a jó helyeket. Azt gondoltam, hogy főzök többet, és készítek hozzá egyedi címkét, mert a barátoknak, ismerősöknek úgyis szoktam ajándékozni belőle. Egy grafikus barátnőm segített, és Zsófi biztatott, hogy ez olyan jó ötlet, hogy eladásra is főzhetném, reklámozta is a blogján. Így kiváltottam az engedélyt, kinyomtattam a címkéket, megkerestem a nekem tetsző üveget, és kezdődhetett a főzés.

-          Hogyan fogadták a budapestiek a székely zakuszkát?

-          Nagyon nagy sikere lett, annak ellenére, hogy elég sokfajta zakuszkát lehet vásárolni, nem csak kistermelőktől, hanem nagy üzletekben is. Én azt tapasztaltam, hogy ha valamit nagyban készítessz, gyártásban, már nem olyan, én kettőt kóstoltam, de nem igazán ízlettek. Ezért nem szeretném úgy kiadni a kezemből, hogy ne ellenőrizzem, mert a minőség sokkal fontosabb, mint a mennyiség. Tavaly hétszáz üveget főztem, két boltban volt kapható, és ők nagyon magas áron tudták értékesíteni. Én egy olyan terméket szeretnék, amit többen ki tudnak fizetni, prémium minőség, de nem csak a gazdagoknak elérhető, tehát, idén szeretnék én is beleszólni az árfekvésbe, hogy ne legyen olyan drága.

-          Milyen a te zakuszkád?

-          Nem olyan nagyon pasztás, mert én azt nem szeretem, én hígabban készítem, a bab egészben van benne, nem darálom le, a kápiapaprikát és a padlizsánt is lesütöm, mert akkor még füstösebb íze lesz. Savmentes hagymafajtát használok, repceolajat, aminek nincs jellegzetes íze, de nagyon szép színe van, és semmilyen ízfokozót nem teszek bele. Az volt a legnagyobb dicséret, hogy az otthoniaknak is mindenkinek nagyon ízlett.

-          Gondolkozol más terméken is?

-          Igen, nekifogtam tésztákat készíteni, erre a férjem biztatott. Színesek lesznek, zöldséggel és gyümölccsel színezem, nagyon sokat kísérleteztem. Van egy alapreceptem, minden hozzávaló magyar, csak a liszt nem, azt Giusseppe hozza nekem Olaszországból. Ez kimondottan pasta-nak való. Folynak a tesztelések, tojást is találtam megfelelő helyről, figyeljük, hogy marad meg a színük. Most például szezonban medvehagymást készítek, de például csalánost is tervezek. Ezt még jobban szeretem, mint a zakuszkát, mert annyi féle íz, textúra, forma van, sokkal kreatívabb. Nyújtáshoz egy olasz gépet használok, de van, amit kézzel formázok, például bordáslaskaszerűt, de nagyobb, garganelli, ami szószokhoz való. Remélem, hogy a tésztáimat is szeretni fogják.

Az interjú 2021 áprilisban készült és az Erdélyi Konyha magazinban jelent meg.